Az építkezés tradícionálisan egy fájdalmas, problémákkal teli és végeláthatatlan folyamatként él az emberek fejében. Mi a Builtex-nél azt szeretnénk elérni, hogy ez kicsit megváltozzon és ne csak a problémákat lássa az ember, hanem az álmok megvalósulását, illetve képben legyen az előtte álló döntési pontokkal.
Ennek okán most szeretnénk egy olyan témát elkezdeni átnézni, ami sokszor átugrásra kerül, ha az ember az építkezést tervezi: a talaj és a talajszerkezet. Megpróbálunk dióhéjban mindent összeszedni, amit a témáról tudni kell, mielőtt könnyűszerkezetes vagy hagyományos építkezést tervezünk.
Tereprendezés és Földmunkák
Az építész tervezőnek nem csupán az épület szerkezeti jellemzőivel kell tisztában lennie, hanem az építkezést megelőző fontos lépésekről is. Az épületek létrehozásának kezdeti szakaszában kiemelten fontos a földmunkák elvégzése, hiszen az épületeket a talajra alapozzuk, és az épületszerkezetek mind a felszín felett, mind alatta kiterjedhetnek. A felszín alatti szerkezetek kialakításához és a környező terület rendezéséhez szükséges a természetes talaj megfelelő módosítása.
A földmunkák lényegében a talaj átalakítását jelentik az épületek elhelyezése és kialakítása érdekében.
Az épület megfelelő minőségű talajra történő építése kulcsfontosságú a folyamat során, különösen a családi házak tervezésekor. Ennek érdekében elengedhetetlen ismerni a talajok különböző típusait, összetételüket és tulajdonságaikat.
Talajok típusai, jellemzőik
A talaj a földfelszín felső rétege, amely különböző méretű és összetételű szemcsékből áll.
A talajokat a felszíni kőzetek fizikai, kémiai és biológiai bomlása eredményezi.
A fizikai bomlás hőmérsékletváltozás, levegő- és vízmozgás, fagyhatás és egyéb mechanikai hatások által történik. A talajok kémiai bomlását a kőzetdarabokban lévő levegő és víz által kiváltott oldódási folyamatok okozzák. A biológiai bomlás során pedig a talajban szerves anyagok keletkeznek.
A talajok különböző minőségű és halmazállapotú anyagokból tevődnek össze: szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú alkotóelemekről beszélhetünk. A talajok tulajdonságait alapvetően az alkotóelemek eloszlása, arányuk és kölcsönhatásaik határozzák meg.
Talajok besorolása, kategorizálása
A talajokat elsősorban összetételük és a szemcsék méretei alapján csoportosítják talajmechanikai jellemzőik szerint.
A természetes talajok lehetnek:
- Szerves talajok
- Szervetlen talajok
A szerves talajok laza szerkezetű, sötétszürke, sötétbarna vagy fekete színű talajok, melyek vizenyős területeken az elhalt növények rothadása során keletkeznek. Ezek könnyen azonosíthatók jellegzetes színük és szaguk alapján. A szervetlen talajok közé tartozik a tőzeg, a humusz (termőföld) és különböző szerves anyagokat tartalmazó talajok.
A szerves talajok építési szempontból alkalmatlanok, mivel a rothadó anyagok gázt fejlesztenek, létrejönnek légüregek a talajban, és a talaj térfogata folyamatosan változik. Emellett a szerves anyagok és az épületszerkezetek közötti kémiai folyamatok károsíthatják az építőelemeket.
A szervetlen talajokat ásványi anyagok alkotják, melyeket a szemcsék mérete és az alkotóelemek közötti kapcsolat alapján különböztetünk meg.
Sziklás talajok: Kevésbé felaprózott, nagy méretű kőzetekből álló talajok, melyeket általában nehéz megmunkálni.
Szemcsés talajok: Kisebb méretű, de még nem kötött, egymástól független szemcsékből álló talajok. A szemcsék mérete és eloszlása határozza meg ezek tulajdonságait.
Kötött talajok: A legkisebb szemcseméretű talajok, mint az iszap- és az agyagtalajok. Az iszap szilárd, de könnyen szétporladó, míg az agyag nedvesen akár nyújtható is.
A fentieken túl meg kell említeni az egyedi tulajdonságokkal rendelkező lösztalajt, mely hazánkban sok területen megtalálható. A lösz szemcseméret alapján iszapos-homoklisztnek tekinthető, jellegzetes világos okkersárga színét a magas mésztartalom okozza. A lösztalajra jellemző, hogy szárazon és kis nedvességtartalom esetén stabil szerkezetű (de morzsolható), viszont nagyobb mennyiségű víz hatására teljesen elveszti ezt a tulajdonságát (szétesik).
Ezen osztályozások segítenek megérteni és kezelni a talajok különböző jellemzőit az építészeti tervezés során.
A talajok fejtési szempontok szerinti osztályozása
A talajok fejtésére vonatkozó vizsgálatokat és a meghatározott talajosztályokat az MSZ 15105:1965 Építőipari földmunka című szabvány írja elő. Ennek alapján a talajok a következő osztályokba sorolhatók:
1. osztály: Lapáttal és ásóval könnyen kitermelhető talajok (szemcsés talajok, könnyen fejthető kötött talajok).
2. osztály: Lapáttal és ásóval, időnként kevés csákányozással kitermelhető talajok (szemcsés talajok, könnyen fejthető kötött talajok).
3. osztály: Ásóval nehezen, csákánnyal könnyen fejthető talajok (könnyen fejthető kötött talajok, kavicsos, köves talajok).
4. osztály: Csákánnyal, időnként bontórúddal fejthető talajok (kemény vagy köves kötött talajok).
5. osztály: Csákánnyal, bontórúddal, bontókalapáccsal és ékkel, nagyon ritkán robbantással fejthető talajok (törmelékes, sziklás talajok, mállott kőzetek).
6. osztály: Bontókalapáccsal, ékkel és fejtőkalapáccsal, időnként robbantással fejthető talajok (sziklás talaj).
7. talajosztály: Csak bontással fejthető talajok (szilárd kőzet, szikla).
Kérdésed lenne? Fordulj a Builtex-hez bizalommal: info@builtex.hu
