Az, hogy mi is pontosan az ablak, nyilvánvalóan mindenki tudja, de most megpróbáljuk részletesen összegyűjteni az alapinformációkat, ami egy építkezés során hasznos lehet annak, aki nyílászáró választás előtt áll.

Az ablakok elsődleges rendeltetése

Az ablakok nem csupán az egyes épületek részei, hanem egy egész település karakterét is meghatározhatják. Az ablakoknak az adott környék arculatához való illeszkedése kiemelten fontos az összkép megőrzése és a harmonikus városkép kialakítása szempontjából. A helyi építészeti stílusok, hagyományok és előírások figyelembevétele kulcsfontosságú ezen a téren.

Egyes településeken az építészeti irányelvek kifejezetten meghatározzák, milyen típusú ablakok és stílusok engedélyezettek az adott területen. Ennek célja, hogy az épületek és az ablakok alkalmazkodjanak a környezethez, megőrizve a helyi identitást és egyediséget. Így az ablakok nem csupán funkcionális elemek, hanem olyan részek, amelyek hozzájárulnak a település karakterének és egyedi hangulatának kialakításához.

  • a természetes fény helyiségbejutásának biztosítása (be-világítás);
  • a zavartalan kilátás lehetővé tétele (vizuális kapcsolat a külső környezettel);
  • a természetes szellőzés lehetővé tétele (megfelelő lég­csere biztosítása);
  • megfelelő hangszigetelés;
  • megfelelő hőszigetelés;
  • külső hatásokkal szembeni megfelelő védelem (szél, csapadék, por stb.);
  • biztonság és balesetvédelem (kizuhanás megakadályo­zása, betörésbiztosság).

Ablakok osztályozása, besorolása és kategóriák

Az ablakok számos követelménynek és igénynek megfelelően készülhetnek, és a különböző típusokat főként anyaguk és működésük alapján csoportosítják. Ezen kívül az építési gyakorlatban gyakran alkalmazott megközelítés az ablakszárnyak szerkezeti jellegének (például rétegszám) alapján történő megkülönböztetése is.

Milyen anyagból készülhet az ablak keret?

  • fa;
  • fém (acél, alumínium);
  • műanyag;
  • vegyes (kombinált) ablakokat (pl. fa-alumínium).

Napjainkban leggyakrabban fa és műanyag ablakokat alkal­maznak.

Ablaktípusok működési mód alapján bontva

  • nyíló;
  • bukó;
  • nyíló-bukó;
  • billenő, -forgó;
  • toló;
  • fix (nem nyitható) ablakok

Az ablakszárnyak szerkezeti jellege szerint:

  • egyrétegű:
  • – egyszeres üvegezésű;
  • – kettős üvegezésű;
  • – hőszigetelő üvegezésű,
  • – háromrétegű üvegezésű (fokozottan hőszigetelő);
  • egyesített szárnyas;
  • kétrétegű (külső és belső szárnnyal kialakított) ablak.

Ablakok működése, szerkezeti részei

A nyílászárók, beleértve az ablakokat is, a szárny szerkezetének nyitási módjára vonatkozó információkat tartalmazzák, amint azt az előző felsorolásban is kifejtettem. Ezt minden esetben a funkcionális igények, például szellőztetés, a rendelkezésre álló tér mérete, az egyedi preferenciák, valamint más építészeti tényezők, például árnyékolás, határozzák meg.

Csak nyíló ablakok

Az ablakszárnyak oldalsó függőleges tengelyük körül való elfordulása révén a nyíló ablakok általában befelé nyílnak. Ezek könnyen kezelhetők, egyszerű a vasalatuk, és külső felületük könnyen tisztítható. További előnyük, hogy a szárnyak teljes kinyitásával lényegében az ablak teljes keresztmetszetével megegyező szabad nyílás jön létre. Ugyanakkor hátrányuk lehet, hogy a szárnyak méretétől függően jelentős helyigény szükséges a teljes nyitáshoz. A nyíló ablak lehet egyszárnyú vagy kétszárnyú, attól függően, hány szárnyból áll.

Csak bukó ablakok

A bukó ablakok ablakszárnya az alsó vízszintes tengelye körül befelé fordulva nyitható. Kisebb helyigényük miatt főként kis alapterületű helyiségekben (WC, fürdő, konyha) alkalmazzák. Magasabb elhelyezkedés esetén a bukóablakok nyitását/zárását egyedi vasalat vagy elektromos motor segítheti. Bukóablakok használatával hatékonyan szabályozható a szellőzés, ugyanakkor a külső felületek tisztítása kihívást jelenthet.

Nyíló-bukó ablakok, billenő- és forgó ablakok

A nyíló-bukó ablakok olyan egyedi vasalattal rendelkeznek, amely lehetővé teszi az előző két nyitási módot függetlenül egymástól. Az ablakszárny a kilincs különböző pozícióba helyezésével oldalra nyitható vagy buktható. Ez a típusú ablak a leggyakrabban alkalmazott az új épületeknél.

A billenőablakok szárnyszerkezete a vízszintes középtengely körül elforgatható. A szárny teljes súlya a tengely két végpontján keresztül terhelődik a vasalatra. Ezekkel az ablakokkal hatékonyan szabályozható a szellőztetés, ugyanakkor a nyitási mértékük korlátozott.

A forgóablakok működési elve a billenőablakokhoz hasonló azzal a különbséggel, hogy itt a szárnyszerkezet a függőleges középtengelye körül (oldalirányba) forgatható. (A billenő- és forgóablakoknál nem biztosítható a megfelelő légzárás, ezért ilyen ablakokat ma már csak ritkán alkal­maznak.)

Tolóablakok

Tolóablakok esetén az ablakszárny, általában fele-fele arányban, saját síkjában függőlegesen feltolható (vagy vízszintesen eltolható). Ezeknek az ablakoknak a legnagyobb előnye, hogy működés közben teljesen „nem vesznek el” helyet a helyiségben, és a mozgatható szárnnyal pontosan szabályozható a szellőztetés. Ugyanakkor hátrányuk, hogy a teljes ablak-keresztmetszeten legfeljebb félig képződik szabad nyílás. Az ablakok tisztítása gyakran kihívást jelent. Tolóablakok alkalmazása hazánkban kevésbé elterjedt.

Tok, tokszerkezet és annak fő részei

A tok keresztmetszeti szelvénye a különböző anyagú és gyártmányú ablakoknál eltérő.

  • felső tokrész (szemöldök);
  • alsó tokrész (könyöklő);
  • függőleges tokszárak;
  • tokosztások (vízszintes és függőleges irányúak, nincs minden esetben)

Általában a tok keresztmetszetének geometriája minden részen azonos. A mai korszerű ablakoknál az alsó tokrész olyan profilú és peremes, amely illeszkedik a geometriához, és egy kifelé lejtő fémlemez takaróelemmel van ellátva.

Mit kell tudni a szárnyszerkezetről?

A szárnyszerkezet két fő részét alkotja a szárnykeret és az üvegezés. A szárnykeret azonos anyagból készült szerkezet, amely minden oldalon azonos szelvényű. A szárnykereten, az ütközési felületek mentén, találhatók a tömítőprofilok, melyek a megfelelő légzárást biztosítják a tok és a szárny között. Az üvegezést minden oldalról közrefogja a szárnykeret.

Az üvegezés az ablakok legnagyobb felületű részét alkotja, és ennek következtében az üvegezés kialakítása alapvetően meghatározza az ablakszerkezet teljes követelményeknek való megfelelését. Az üveg önmagában kevésbé felel meg a mai követelményeknek kedvezőtlen tulajdonságai miatt, mint például rossz hőszigetelés vagy mechanikai érzékenység. Az elmúlt években különböző megoldások terjedtek el ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésére.

Korábban a faablakok üvegezését egyszerű sík üvegtáblákból végezték el, amelyeket távtartók és teherhordó ékek segítségével rögzítettek. Az 1960-70-es években az ún. hőszigetelő üvegezés vált elterjedtté, ahol két síküveg táblát egy páramentesítő kitöltésű távtartó kapcsol össze légzáró anyaggal. Napjainkban a korszerű hőszigetelő üvegezésű ablakok légrétegét gyakran gázzal töltik ki, és a külső üvegtáblát filmszerű, hő- és fényvédő bevonattal láthatják el, növelve az üvegezés hőszigetelő képességét. A biztonsági követelményeknek megfelelően fémháló erősítéses üveget, edzett üveget vagy rétegelt-ragasztott üveget alkalmazhatnak.

A műszaki gyakorlatban a különböző nyílászárókat (ablakokat, ajtókat) általában az elemkapcsolataik alapján határozzák meg, ami segít azok kialakításában, gyártásában és beépítésében.

Tok és szárnyszerkezet - amit tudni érdemes

A tok és szárnyszerkezet között mindig található olyan hézag, amely a szárny megfelelő működtetését, vagyis a nyithatóságát lehetővé teszi. Az alapkövetelmény az, hogy zárt (csukott) állapotban ez a hézag teljes hosszában tömítéssel védve legyen a különböző hatásoktól, mint például szennyeződésektől, zajtól, nedvességtől, csapadéktól stb. A megfelelő tömítés létfontosságú annak érdekében, hogy az ablakszerkezet teljes mértékben megfeleljen a műszaki követelményeknek.

Az alkalmazott ablaktípustól, vagyis a tok és szárny keresztmetszeti geometriájától függően a tok-szárny csatlakozás egy vagy két síkon körbefutó, rugalmas lég- és vízzáró profillal van tömítve (egyszeres, kétszeres tömítés). A kétoldali függőleges és a szemöldökvonali (felső) vízszintes tok-szárny kapcsolatok csomópontjai azonosak. Az alsó vízszintes él (könyöklő) mentén – a nagyobb igénybevételek miatt – található a kapcsolódó elemekhez igazodó fém vízkivezető profil.

A körbefutó hézag megfelelő tömítéséhez nem elegendő csupán a tömítőprofilok alkalmazása. Emellett elengedhetetlen, hogy a szárnyat tartó és rögzítő vasalatok pontos, egyenletes (elmozdulásmentes) és tartós tok-szárny kapcsolatot biztosítsanak. A tok és szárny megfelelő csatlakozását teljes egészében az ablak gyártása során kell kialakítani.

A befogadó szerkezet és a tokszerkezet csatlakozását az ablak beépítése során, az építés helyszínén alakítják ki. Ekkor rögzítik az ablakot a befogadó és tokszerkezet rugalmas összekapcsolásával. A falnyílás és a tokszerkezet közötti hézagot (elhelyezési köz) teljes hosszában tömíteni kell, majd ezek esztétikus megjelenést képező eltakarásáról is gondoskodni szükséges. A befogadó- és a tokszerkezet csatlakozásának kialakításával részletesen foglalkozunk a nyílászárók beépítése során.

Ablakszárny és az üvegezés közti reláció, ezekre figyelj

Az ablakszárny és az üvegezés kapcsolata szorosan összefügg az üvegezés típusával és az ablakszárny anyagával. Az üvegezés beépítése mindig a pontos beállítással és kiékeléssel kezdődik. Az ékek elhelyezésekor figyelembe veszik a nyitási módot és a működtetésből adódó igénybevételeket. A pontos beállítás és rögzítés mellett kiemelten fontos az ablakszárny és az üvegezés csatlakozásának megfelelő tömítése.

Régebben a sík üveglapokat hagyományos módon üvegezőszeggel és tömítő-rögzítő tapaszolással (gittel) rögzítették. Azonban napjainkban a hőszigetelő üvegezésnél már nem alkalmazzák ezt a módszert. Fa ablakok esetén általában üvegszorító léccel rögzítik, a megfelelő tömítést pedig rugalmas tömítőanyaggal (sziloplaszt) biztosítják. Műanyag vagy fém ablakoknál az üvegezés rögzítését és a tömítést mindkét oldalon rugalmas üvegezőprofilokkal biztosítják.

Az ablakszárny és az üvegezés kapcsolatát jelenleg a gyártás során alakítják ki, lehetővé téve a hatékony és tartós összekapcsolást.